Eustace
Eustace Clarence Scrubb (1933-1949) egy kitalált karaktere C.S. Lewis Narnia Krónikáinak. Felbukkan A Hajnalvándor útja, Az ezüsttrón és A végső ütközet című kötetekben. A Hajnalvándor útjában vele tartanak unokatestvérei Edmund és Lucy. Az ezüsttrónban és A végső ütközetben pedig Jill Pole az útitársa.
Portré[]
Eustace stréber és (ha teheti) zsarnokoskodó. Ez sokat lehúz Eustace jelleméből, és a hangszín, amit Lewis használt, amikor leírta őt az iskolában és családjában, arról árulkodik, hogy Lewis sokat tudott az ilyen ostoba viselkedésről, és nagyon ellenszenvesnek találta. A Hajnalvándor útja című kötet elején Lucy és Edmund (szereplők korábbi könyvekből) Eustacet kibírhatatlannak tartották, és gyűlölték meglátogatni őt és a szüleit. A későbbi könyvekben Eustace már egy teljesen más, és jobb ember.
Biográfia[]
Megelőző történet
- Eustace 1933-ban született, és 9 éves, amikor A hajnalvándor útja című kötet játszódik. A
- végső ütközetben már 16.
A Hajnalvándor útja Eustace-el A Hajnalvádor útjában, egy nagyon emlékezetes kezdősorban találkozunk: „Volt egyszer egy fiú, akit Eustace Clarence Scrubbnak hívtak, de meg is érdemelte, hogy így hívják”. Egyke gyerek, akit Lewis haladó gondolkodású szülőkkel párosít, akik egy koedukált tanintézetbe járatják gyermeküket. Eustace a szüleit keresztnevükön szólítja; akik vegetáriánusok, nemdohányzók, antialkoholisták (ezek az életmódok ismeretlenek voltak Angliában a 40-es évekig) és különleges formájú alsóneműt viselnek. Iskolájában az igazgatónőnek, a kisebbeket leuraló nagyobb gyerekek a kedvencei közé tartoznak, s a tanulók a vezetéknevükön szólítják egymást.
Az elbeszélő A Hajnalvándor útjában sokat foglalkozik Eustace-el, akit átrántottak Narniába egy festményen keresztül Lucyvel és Edmunddal együtt. A történet egy részét Eustace naplókivonatán keresztül ismerhetjük meg, leginkább azért, hogy az író megmutassa, milyen ferdén látja Eustace a dolgokat. Az ő leírása szerint, a vitorlázásnak tökéletesen megfelelő idő is örökös vihar, s a többiek nevetségesen tagadják azt, hogy rossz lenne az időjárás. Amiatt is panaszkodik, hogy Caspian Lucynek adta a kabinját, s hogy a Lucyvel a legénység jobban bánik, mint vele, csak azért mert Lucy lány, pedig valójában csak színészkedik és nincs is szüksége különleges bánásmódra. Azonfelül nem képes megérteni, hogy Narnia világában van, s folyamatosan a brit konzulátust keresi, vagy egy Brit típusú bíróságot, ahol ő „bizonyos dolgokat foganatosítana” a Hajnalvándor legénysége ellen.
Eustace sárkánnyá változott, miután egy halott sárkány titkos készletéből való karpereccel aludt, a fejében pedig mohó sárkánygondolatok motoszkáltak. Később visszatért a Hajnalvándorhoz, a legénység pedig rá akart támadni egészen addig, amíg Lucy meg nem kérdezte tőle, hogy „véletlenül nem Eustace vagy?” mire ő erőteljesen bólintott a fejével. A sárkányság komoly változásokat hozott Eustace jellemén, a szokásos duzzogó énje helyett folyton segítette a Hjanalvándor utasait élelemmel, menedékkel, s egy fát is szerzett a törött főárboc helyére. A probléma akkor keletkezett, amikor eljött az idő, hogy elhagyják a szigetet, mivel a hajó nem volt képes elcipelni egy sárkányt. Cincz Vitéz volt az, aki leginkább vigasztalta Eustacet, ám kifejezte rosszallását is a fiú korábbi kegyetlenségei miatt; végül barátok lettek.
Végül Eustace találkozott Aslan-nal, és visszatért az emberi alakja. Miután Eustace visszatér a táborba elsőként Edmunddal találkozik, s elmeséli neki megváltásának történetét, aki erre azzal a találó megjegyzéssel él, hogy „…én sokkal csúnyább dolgokat műveltem. Te csak patkány voltál én viszont áruló”. Ezután Eustace megjavult, de néhány rossz szokása néha visszatért. Amikor Eustace kalandjai után hazatért, az anyja is meglátta, hogy mennyire kicserélték a fiát, ám ő az új Eustaceről rossz véleménnyel van, úgy gondolja, hogy unalmas fárasztó kölyök lett belőle, bizonyára azok a „Pevensie gyerekek” voltak rá rossz hatással, ám rajta kívül mindenki úgy látta, hogy sokkal jobb gyerek lett.
Az ezüsttrón Második megjelenésében Eustacere haladó szellemű iskolájában találunk, ahol őt összeférhetetlennek tartják. Megpróbálja megvígasztalni osztálytársát Jill Pole-t, akit a nagyobbak bántottak, és együtt kérik Aslant, hogy vigye át őket Narniába. Ez a valószínűtlen barátság (Eustace-nek lehetőséget adott arra, hogy parancsolgasson Jillnek, mivel ő volt először Narniában) megerősödik a történet folyamán. Noha Eustace (most legtöbbször Scrubbnak szólítják) korábbi hibái kicsit még előjönnek (legfőképp az akaratosság) fokozatosan kezd kialakulni az egymáshoz való ragaszkodás Jill és közte. Visszautasítja a Zöld Palástos hölgy bölcselkedéseit, a narniai értékrenddel szemben, amit egyre inkább kezdett megtanulni. Segített Rilian hercegnek megmenekülni Lennvilágból és még időben visszatérni Narniába, hogy találkozzon az apjával, mielőtt az meghal. Ezután Eustace találkozott Caspiannal Aslan országában.
A végső ütközet Őt és Jillt küldték Narniába, hogy segítsenek a királynak megkísérelni Narnia visszafoglalását a végső ütközetben. Mint egy Narnia földi barátai közül, aki még hisz Narniában, és követi Aslan elveit, Eustace látta Narnia végét, Aslan országába került, hogy ott boldogságban éljen az örökkévalóságig. Ez nem tette teljesen világossá, hogy Eustace és Jill azért jöttek Narniába, mert meghaltak a vonatszerencsétlenségben a többiekkel együtt, vagy csak Aslan vitte át őket.
Keresztény megfelelő[]
Mivel C.S. Lewis keresztény író volt, s a könyvekben sok a keresztény párhuzam, így Eustace személyének is van ilyen megfelelője. Ez a megfelelő Tarsusi Saul, a későbbi Pál apostol. Eustace nem volt Aslan tanítványa, s nem rögtön találkozott vele, amint átjutott Narniába. "Üldözte" Aslan követőit, amíg a hályog le nem hullott a szeméről. A karakter részben önarckép is. A Eustace Clarence neveknek idegesítő hangzása van, és tudjuk, hogy Lewis gyűlölt neveinek Clive Staples is hasonló hangzása van (Lewis a Clive Staples-t annyira gyűlölte, hogy Jack-nek hívatta magát). Lewis Eustace-hez hasonlóan szintén később tért a keresztyén hitre, s a karakterre is azt mondta: hozzám hasonlóan, egy 20. századi önhitt akadémiai ember.Sok kritikus sértve érezte magát Eustace és családjának leírása alapján, és úgy tekintettek rá, mint a Lewis haladás és fejlődés ellenességének bizonyítékára.